Bara Marianne egyedi tervezésű kalapok

Budapest éjféltől éjfélig
2005 - Helikon kiadó

Magyaros Meghívás

22:00 Bara Marianne

Beszélgessünk, hogy jobban megismerjünk egy várost vagy magunkat, egymást... Jóleső találkozás egy szalmaszőke és nádszál karcsú magyar asszonnyal. Ugyanezen a parton, Budán rejtette parányi kalaposműhelyét egy bérházba, a pasaréti Ördögárok közelében. Függönyökbe bújt vén lelkek jóságos tekintete bocsát le a világló ablakú kerti alagsorba.

Mint mindenütt, itt is a jelenről és a jövőről szeretnek beszélni - a múltról ritkábban. A varrógép diszkrét szuszogása fölött röppenő szavakat a kelmezizegésbe nyisszantó olló ellenpontozza. A varrónő tudós kezei élénken hajladoznak egy bonyolult emberfej-vázra gombostűzött krepp-papír szabásmintán. Milyen egyedi is egy arc: személyes, azonosítható, kézzel varrott. A fejfedő szellemet tesz a lélekhez, s Budapest ezt tudja jól: itt még mindig nagyon sok kalapos él.

Régi próbababa fejek szolgálnak a pár szövetdarabból, paszományból, varratból születő kalapok talapzatául. Filc-origami, bársonyplisszé, tüllkombináció, prém Bábel-torony vagy bőrharang - Mariann fonala csak jár, egyenesen, cikkcakban, spirálban vagy ráöltve, de el soha nem téved. Úgy készít kalapot, mint aki pontot tesz az i-re. Oldalt egy fürdőkád, csurig tele színes anyagokkal, felcímkézett skatulyákkal és begyűjtött szalagokkal: a szedett-vedett kacatok majd egyenesbe jönnek, ha eljön az idejük. A piros ruhás hölgy máshonnét jött. A fejtől, már akkor is, amikor neurológus volt.

Gondolkodása fonalai vezették e második, divattervezői mesterséghéz - öltöztetni az idegsejteket, amelyeket kezelt. Az egyik polcon, megesküdnénk rá, agy-meanderekre ismerni egy kusza barna szálakkal ékes kalapon. A tizenöt évvel ezelőtti fiatalasszony meghökkentő kanyarjai és párhuzamai, új vonalat követve, ahogy az ország új rendszert. Akár a véletlen hozta, akár a sors: most alkot, varr, s az arcok szerelmese. És sokat nézi magát, hogy jobban elfelejtse, s körös-körül lógó tükreiben adja át a helyet a műnek és másoknak. Munka és vágy még soká tükröződik majd a műhelyablakok mögött, amelyek az est utolsó gondolataival borulnak sötétbe...