Bara Marianne egyedi tervezésű kalapok

Évszakok Magazin
2003. május - élet, forma, váltás - beteljesült álmok

Az a sorsforditó nap

Bara Marianne, orvosból kalaptervező

Kinek ne fordult volna meg a fejében egy konfliktusokkal terhes munkanap után, hogy inkább belefogna valami egészen másba, kötéltáncosnak állna, vagy zenebohócnak, mert akkor boldog lesz. Csakhogy rendszerint másnap ott folytatta, ahol előző nap...

ÁItalában csak a siker hozza meg a hozzátartozók együttérzését, amikor az ember egy elismert hivatást valami másra, valami bizonytalanra cserél fel - mondja Bara Mariann, aki doktori címét egyébként már akkor sem használta, amikor gyakorló orvos volt.

- Mindkét szülőm orvos, természetesnek tűnt, hogy én is ezt a hivatást válasszam. Az egyetemet jó eredménnyel végeztem, a szakvizsgához szükséges gyakorlat közben születtek meg a lányaim, és ez az időszak alkalmas volt arra, hogy átgondoljam az életemet. Akkor jöttem rá, az orvosi pályán nem tudom kibontakoztatni az esztétikai érzékemet. A szakvizsgát már nem tettem le, beiratkoztam az ELTÉ-re művészettörténetet tanulni. Közben megismerkedtem egy hölggyel, aki sógornője kötödéjéből kilószám hozta nekem a maradékot, amiből eleinte ruhákat készítettem. Ez a sógornő kért meg arra, hogy a divatbemutatójára készítsek két sapkát. Akkor jöttem rá, ez a nekem való kihívás. Pontos arányérzék, a ruha és a forma egysége mind szükséges ahhoz, hogy egy sapka jó legyen. Már az első bemutatóm sikeres volt, s a családom is megbékélt a váltás gondolatával. Magam előtt egy percig sem kellett bizonygatnom a döntésem helyességét. Van két diplomám, három nyelven beszélek, már bizonyítottam. Az a szabadság, amit választottam, egyszerre teher és érték Választásom a lányaim életére is kihatott. Ráéreztek arra az örömre, amivel én ezt a munkát végzem. Az egyik ötvös lett, a másik műfordító.